Rövid történelem
Nagyszalonta története
Nagyszalonta, Bihar megye második legnépesebb települése Nagyvárad után, az ország nyugati szélén, a magyar határ mellett található. A síkvidékre jellemző természeti adottságok kedveztek az emberi települések létrejöttének a legrégebbi időktől fogva.
Nagyszalonta első írásos említése 1332-ből származik, amikor egy pápai okmányban 'Socerdas de Ville Zalantha' néven szerepel. A település neve később többször módosult, míg 1587-ben elérte a 'Szalonta' formát.
A XVI. századig Szalonta a Toldi nemesi család birtoka volt, és nem volt különösebb jelentősége a környéken, főleg a közeli Kölesér vár miatt, amely erős politikai-gazdasági központ volt és a XII. században város rangra emelkedett. Ebben az időszakban Szalonta falu körülbelül 50 házból állt, mocsarak és nád között, mintegy 250-300 lakossal.
A törökök 1598-ban elpusztították mind Kölesér várát, mind a régi Szalontát. A várat nem népesítették be újra, de rövid idő múlva Szalonta újjáépült. Ez a menekült lakosság egy részének visszatérésének és annak köszönhető, hogy Erdély fejedelme, Bocskai István parancsára háromszáz szabad hajdút telepítettek ide, akiknek feladata volt a határvidék védelme a törökök ellen.
Ugyanebben az időszakban építették az őrtornyot a település központjában, amelyet ma 'Csonka torony'-ként ismernek, és megfigyelőhelyül szolgált. Szalonta hajdúi jelentős földterületeket kaptak és kiváltságokat élveztek, amelyeket később nemesi címek adományozásával tovább bővítettek.
A lakosoknak adott kiváltságok és szabadságok a város népességének növekedéséhez és erős gazdasági központtá válásához vezettek, különösen a vásártartási jog megszerzése után.
Gazdasági fejlődés
Mivel a város Erdély fejedelemsége szélén és a török által uralt területek szomszédságában feküdt, a szalontai vásáron találkoztak az Erdélyből és a török megszállási övezetből érkező kereskedők. Az élénk árucsere a település gyors fejlődéséhez és a kisipar megjelenéséhez vezetett: bőrcserzés, bocskor-, csizma-, szűcs-, szövő- és kovácsműhelyek.
A megtermelt áruk a helyi szükségleteket szolgálták és a keleti és déli vásárokon is értékesítették őket: Tenke, Belényes, Borosjenő, Kisjenő, valamint a török megszállási övezet vásárain, Gyulán és Orosházán.
1659-ben Erdély fejedelme, II. Rákóczi György elrendelte a város felgyújtását, amelyet csak a XVII. század végén kezdtek újra benépesíteni. A törökök elleni sikerek eredményeként Ausztria 1686-ban megszerezte Magyarországot, 1688-ban pedig Erdélyt.
Osztrák uralom alatt
Lipót császár megerősítette Szalonta lakosainak kiváltságait, de 1700-ban a Császári Udvar lemondott a szabad hajdúk katonai szolgálatáról és megszüntette kiváltságaikat. Ez nézeteltérésekhez vezetett Szalonta lakói és az Eszterházy nemesi család között, amelyet csak a forradalmi 1848-as évben oldottak meg.
Az 1848-as forradalom idején Arany János költő tevékenységével tűnt ki. Versei tükrözik a költő részvételét az eseményekben.
Rövid szabadság után Szalonta területét visszaintegrálták a Habsburg Birodalomba abszolutista rezsim alatt. A XIX. század elején a kézművesek céhekbe szerveződtek. Az első céh, a csizmadiáké 1820-ban alakult, a tímároké pedig 1836-ban. 1872-ben a kézművesek, a csizmadiák kivételével, megalapították a Kézművesek Vegyes Szövetségét. A XIX. század végén közel 500 működési engedéllyel rendelkező mester volt nyilvántartva.
A város modernizációja
A XIX-XX. század fordulóján a vidék intenzíven fejlődött. Ebben az időszakban kezdődtek a mocsarak lecsapolási munkálatai, a vasútvonal építése és megjelentek az első kapitalista jellegű ipari és kereskedelmi intézmények. Ugyanakkor erős rurális népességbeáramlás is zajlott a városba.
Az első világháborút követő európai népek önrendelkezési mozgalma a Habsburg Birodalom felbomlásához és a nemzetállamok megalakulásához vezetett. Az új körülmények között Szalonta Románia és Magyarország határmenti pontjává vált.
Ipari fejlődés
A város ipara 1948 után új gazdasági egységek létrehozásával erősödött. Szalonta így folyamatosan fejlődő ipari-agrár gazdaságú várossá vált.
Az élelmiszeripar, a textil-, ruházati, bőr-, szőrme- és cipőipar, valamint a fafeldolgozás régi hagyományokkal rendelkező iparágak a térségben, és jelenleg a város globális termelésének 65%-át teszik ki, az élelmiszeripar dominanciájával. Ezek mellett megjelent és fejlődött a gépgyártó ipar is.
Turisztikai látnivalók
A Szalontára látogató megállhat az Arany János, Sinka István és Zilahy Lajos költőkhöz tartozó házaknál, virágot helyezhet szobraiknál vagy a 1848-as forradalmár Kossuth Lajosnál, és megcsodálhatja a Csonka tornyot vagy az 'Arany' palotát, amely a 'Teodor Neș' Városi Könyvtárnak és egy művészeti galériának ad otthont. A város templomai és a Városháza épülete is érdemes a megtekintésre.
Lăsând în urmă obiectivele turistice ale orașului, Salonta poate fi punct de plecare pentru cei pasionați de vânătoare și pescuit. În același timp, Salonta oferă multiple oportunități investitorilor și oamenilor de afaceri interesați, fiind un oraș al tuturor posibilităților.